A XIII. századi hajósok nagy mennyiségű vizet
tároltak a fedélzeten, hogy kibírják a több hónapos tengeri utakat. Ám a
víz gyorsan megposhadt és bealgásodott. Hogy ihatóbbá tegyék és
fertőtlenítsék az állott löttyöt, elkezdték keverni:
először sörrel, majd rummal, amelyet – ahogy ez már lenni szokott –
egyre nagyobb dózisban adagoltak a vízhez. Később az is feltűnt, hogy a
legénységnek azon tagjai, akik citromlével dúsították az így kapott
italt, egészségesebbek, és jobban bírják a strapát. Így jött létre
eredetileg a grog, amely ma már jóval több összetevőt tartalmaz: a forró
víz, a rum és a citromlé mellett egy kis cukor – esetleg méz –, egész
szegfűszeg és egy szál fahéj alkotja a tél egyik legkellemesebb forró
italát.
Ha grogot iszol, valahogy minden olyan őszintének tűnik: az
öröm, a bánat, a szeretet, és még egy csomó olyan kifejezés, amelyet
amúgy a kutya se használ. Hatására nem nevetsz, csak szétárad arcodon a
mosoly, vagy kitörnek belőled annak az őszinte fájdalomnak a könnyei,
amelyre a sírás tényleg megoldás lehet. A groggal tehát nem árt
vigyázni, mert érzelgőssé tesz: de nem feltétlenül baj, ha vannak olyan
ritka, ünnepi pillanatok, amikor életre kelthetünk egy múltat, amely
talán sosem létezett.
(Elisa Day)
Hozzávalók egy személyre:
0,5 dl finom barna rum
1 evőkanál citromlé
2 teáskanál cukor
1 csipet vagy egy rudacska fahéj,
1 szem szegfűszeg
1 karika citrom
1,5 dl forró víz
Elkészítés:
A rumot a citromlevet és a cukrot addig forraljuk a fűszerekkel,
ameddig a cukor elolvad. Néhány percig állni hagyjuk, majd pohárba
szűrjük és hozzáadjuk a forró vizet és a citromot.
Elégedett mosollyal az arcunkon megisszuk.
Egészségünkre!
2012. december 20., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése